Épül egy óra, egy hatalmas időmérő szerkezet, valahol Nyugat-Texas-ban, egy barlangban. Ha elkészül, évente egyet ketyeg majd, a “másodperc” mutató mindössze egyet lép előre. A “percmutató” is egy teljes évszázad alatt lép majd tovább egy rovátkányit a számlapon, a kakukk pedig ezerévente egyszer jön ki, hogy elénekelje rövid nótáját.
Az óra építői a hosszú távú gondolkodás jelképét látják a szerkezetben. A projekt egyik főtámogatója a világ egyik legsikeresebb vállalkozója, Jeff Bezos. Az online könyvkereskedelemmel világhírűvé vált egykori garázscég, az amazon.com alapítója, ma már 82 milliárd dolláros vagyonával a földkerekség leggazdagabbjainak egyike. Mégsem a tékozló költekezés, vagy éppen a playboy-életmód miatt szokott a lapokba kerülni, sokkal inkább különleges üzleti szemléletmódja következtében.
Cégénél például az egyik átépítés alkalmával a kiszolgált, öreg ajtókra szegeztek lábakat és ezekből készültek az “új” irodai asztalok – Bezos hisz a szimbólumokban; ezek a munkafelületek a vállalkozásánál is elvárt, mindent átható költséghatékonyság jelképei. Csakúgy, mint ahogy az ezeréves óra a hosszú távú gondolkodás fontosságát hirdeti. A milliárdos üzletember nemrég egy interjúban elárulta sikere legfontosabb titkát, egy három betűs modellt, az MMM-technikát.
Az MMM, vagyis a Megbánás-Minimalizációs Modell, történetesen az a fókuszálási technika, amelynek segítségével Jeff Bezos annak idején, a kilencvenes évek közepén eldöntötte, hogy a sok kétség és ellenérv dacára is belevág és megcsinálja az Amazont, a “mindenboltot”.
Bezosnak akkoriban remek munkahelye és kiváló fizetése volt a Wall Street-en. Főnöke éppen ezért azt mondta neki: – Jeff, az internetes értékesítés valóban kiváló üzleti lehetőséget jelent. Bárkinek, akinek nincs máris olyan remek állása, mint neked. Adok neked 48 órát, gondold át és maradj…
A következő két napban Bezos elmélkedett. És arra jutott, hogy végül is könnyű a döntés. Az MMM segítségével: elképzelte, hogy több évtized is lepereg, immár nyolcvan éves. Abból a képzeletbeli nézőpontból tekintett vissza az életére.
A kérdés, amelyet meg kellett válaszolnia, így hangzott: ha idős emberként visszatekintek, mit bánok majd kevésbé? Ha megpróbálom és belebukom, vagy ha meg sem próbálom? Egyértelmű volt számára, hogy a bukást el tudja fogadni. A passzivitás fájdalma viszont ijesztőnek tűnt. Így hát belevágott – a többi már történelem.
Feladat mára: nézz rá napjaid egyik nagy kérdésére a Megbánás-Minimalizációs Modell segítségével. Ha nyolcvan évesen visszatekintesz majd az életedre, benne a jelenlegi helyzetre, mit bánsz majd KEVÉSBÉ: azt, ha lépsz, vagy azt, ha nem? Hidd el, ebből a nézőpontból sokkal tisztábban látszik majd a helyes megoldás. Hogy mit teszel ezután, az már csak bátorság kérdése…
Szalay Ádám
