Gyakran hallhatod vagy olvashatod, hogy amint kitűzöl egy célt, érdemes azon nyomban megosztanod azt mindenkivel, és ezzel is biztosíthatod a cél elérését. Hiszen a nyilvános elköteleződés egyfajta extra nyomásként nehezedik rád és arra motivál, hogy végig is menj a megálmodott úton. De vajon minden esetben ez a legjobb megoldás?
Megmutatom, melyik az a három személyiségtípus, amelyiket nem érdemes beavatnod. Szóval, kikkel ne oszd meg a céljaidat?
- Azokkal az emberekkel, akik saját maguk sosem tűznek ki célokat
Mindenkinek megvan a maga hitrendszere azzal kapcsolatban, hogy mi lehetséges és mi nem. És hidd el, sokan vannak az ismeretségi körödben olyanok is, akik megpróbálnának meggyőzni arról, hogy tedd alacsonyabbra a lécet. Hogy a nagy álom helyett elégedj meg valamivel, ami „reális”. Mármint a véleményük szerint reális. Ha velük gondolkodsz a jövődről, akkor a változtatás galaxisából átlépsz a megfelelés galaxisába.
Megoldás: keresd azokat, akik máris sikeresek azon a területen, ahol te még fejlődésre vágysz. Ők nem osztják a középszer kétségeit. Ők nemhogy lebeszélnének a célodról, hanem arra sarkallnak majd, hogy kérdőjelezd meg a negatív meggyőződéseidet.
- Azokkal az emberekkel, akik a célodat dicsérik és nem az elköteleződésedet
Ott vannak azok az egyébként jó szándékú ismerősök, akik azzal próbálják megnövelni az önbizalmadat, hogy a céloddal kapcsolatban bókolnak. Ebben az a csapda, hogy nem a fejlődésedre, nem a kemény munkára fókuszáltatnak téged, hanem a vágyott eredményekre.
Társas lényként automatikusan küzdünk a környezetünk elismeréséért. Ha ezt megkapjuk pusztán azzal, hogy jól hangzó célokról beszélgetünk velük, akkor nem lesz meg a kellő önfegyelmünk és kitartásunk ahhoz, hogy végigmenjünk a változás sokszor rögös útján.
Megoldás: Ha mégis megdicsérnek pusztán azért, hogy kitűztél egy célt, emlékeztesd magad arra, hogy egy hosszú utazásra vállalkoztál. Formáld át a bókot a fejedben és tégy úgy, mintha azért kaptad volna, hogy elkötelezted magad a cselekvés és a változtatás mellett.
- Azokkal az emberekkel, akik mindig kritikusak
Aki kritizál, nem feltétlenül toxikus személyiség. Ennek ellenére nem érdemes vele a célodról beszélgetni a kezdeti időszakban, amikor a várva-várt eredmények még nagyon távol vannak. Lehet magas az önbizalmad, de a jövőképed még gyerekcipőben jár és óvnod kell, mint egy csecsemőt. Ebben a szakaszban azzal kell foglalkoznod, hogy lendületbe hozd magad. És a kritika – még a jó szándékú kritika is – sokszor csak arra jó, hogy elbátortalanítson, hogy megkérdőjelezze a lehetőségeidet és megtörje a lendületedet.
Megoldás: Az ilyen típusú személyiség nagyon jól jön a baráti körödben, ha arról van szó, hogy a lényeglátásával segítsen téged a problémamegoldásban, a karriered fejlesztésében, egy-egy készséged tökéletesítésében. Használd a tudását ezekben az esetekben, de a céljaidról csak akkor beszélj neki, amikor már csak az utolsó lépések vagy a finomhangolás van hátra a megvalósításhoz vezető úton.
-Szalay Ádám, az Itt a te időd! című személyiségfejlesztő könyv szerzője