A színész már harmincöt éves volt. És finoman szólva is elkerülte a világhír. Feltűnt ugyan egy-két tévésorozatban – itthon a házát nagyon lassan építő ügyvéd, a Petrocelli egyik epizódjában láthattuk – de nagy filmben nem kapott nagy szerepet. Hollywood mintha leírta volna az egykor ígéretes tehetséget.
Volt tehát szabadideje bőven. Amikor rendbe kellett hozni a családjának vásárolt, lelakott kis lakást, a férfi egy könyvtárban kölcsönzött szakkönyvből kitanult asztalosnak. Ügyes keze volt. Hamarosan, ha szerepeket nem is, asztalosmunkákat azért elkezdett kapogatni az álomgyártól. Még Francis Ford Coppola is megbízta egy-két feladattal, miután a férfi eljátszott egy néhány másodperces jelenetet az egyik filmjében.
A színész azonban nem feltétlenül akart a “sztárok asztalosa” maradni. Amikor az egyik nagynevű, fiatal rendező új filmjéhez keresett színészeket, betette a lábát az ajtórésbe. Szinte szó szerint. Egy korábbi moziból ismerte a szereplőket válogató casting igazgatót, és megkérte, hogy vele javíttassák a stúdió egyik ajtaját. Itt találkozott a rendezővel. Aki nem akart neki szerepet adni, de azt megengedte, hogy harmadikként, amolyan külső segítőként részt vegyen a főszerepekre hajtó két színész meghallgatásain. A casting igazgató szerint fantasztikusan teljesített. De a rendező mást akart választani. Végül maga Steven Spielberg is felfigyelta csaknem ismeretlen színészre a válogatáson. Ő győzte meg végül rendező barátját.
A 35 éves férfi örült is, meg nem is. Nem nagyon hitt a készülő sci-fi sikerében. Ahogy akkoriban a barátainak mondta, filmbéli partnere egy beszélni sem tudó, kutyajelmezes valami… De az asztalosnak ezúttal nem voltak jók a megérzései. A film minden idők egyik legnépszerűbb mozija lett, az ő karrierje pedig annyira felívelt, hogy filmjei bevételei mára megközelítik a 6 milliárd dollárt, az Empire magazin pedig őt sorolta első helyre a minden idők száz legnagyobb filmsztárját számba vevő listáján.
Ja, ha még kérdés volna: a vonakodó rendezőt George Lucasnak, az asztalost Harrison Fordnak hívják.
Mit tudunk mindebből magunkkal vinni?
1. A jól végzett munka mindig messzebb visz a passzív önsajnálatnál. Az Univerzum a cselekvést jutalmazza. Ford nem játszotta a meg nem értett tehetség sértett szerepét, feltűrte az ingujját és ráérős idejében kitanult egy szakmát, ráadásul profin.
2. A szerencséért meg kell dolgozni. Ford nem jutott be az ajtón színészként, bement hát asztalosként. Egész egyszerűen ott volt, amikor Lucas ki-be járkált, be tudott ugrani, mikor nem jött el az aktuális Han figura, hogy összeolvassa a sorokat Luke-kal és Leiával.
3. Hinnünk kell magunkban akkor is, amikor mások esetleg nem hisznek bennünk. Ford nem legyintett, amikor a lehetőség kopogtatott, nem mondta, hogy munkásruhában van, hogy nincs felkészülve, hogy már elment az önbizalma, hogy inkább az ajtóval foglalkozik, stb. Hanem kihasználta az esélyt és 100%-ban odatette magát. Bár csak olvasnia kellett volna, ő ott helyben, kockás ingben, kitalálta a maga Han Solo figuráját, és még Spielberget is lenyűgözte vele.
-Szalay Ádám
