Sokszor találkozom olyan emberekkel, aki valahogy nem jutnak egyről a kettőre az életben. Egy dolog közös bennük: szerintük mindig más a hibás. A főnökük, aki nem ismeri el őket. A párjuk, aki nem támogatja őket. Vagy a rossz családi háttér. A pénzhiány. A gyenge iskoláztatás. A gazdasági helyzet. A rossz génjeik, amelyeket a szüleiktől örököltek. Folytathatnám holnap reggelig.
Egy biztos: kívülről könnyen észrevehető, mit rontanak el. Milyen gondolkodási csapdák hátráltatják őket. Milyen negatív hitek húzzák vissza őket. Miként állnak saját sikerük útjába.
Az amerikai Forbes magazin nemrég összegyűjtötte, mi a hat legjellemzőbb módja annak, ahogy sok ember szabotálja az életét. Tanulságos lista, ezt osztom meg veled.
- Nem húznak meg erős határokat. Az, hogy megfeleljenek másoknak, sokkal fontosabb számukra, mint hogy maguknak megfeleljenek. Nem tisztázzák az értékeiket, az igényeiket, a jövőképüket és mindenre – de tényleg mindenre – igent mondanak. A főnökök, barátok, rokonok boldogan rájuk telepszenek, ők pedig szépen lassan felőrlődnek a teljesíthetetlen vállalásban, hogy mindenkinek a kedvére tegyenek.
- Nem tanulták meg, hogy céljaik elérését szolgáló döntéseket hozzanak. Na persze: hiszen nem is tűztek ki célokat. Így aztán, ha választásra kényszeríti őket az élet, nem látnak tisztán – nem tudják merre induljanak.
- Gyengén kommunikálnak és pótolhatatlan hidakat égetnek fel. A sikeres ember mindig tisztán, magabiztosan és szenvedéllyel beszél, de – és ez egy nagyon fontos DE – a kedvesség és a többiek tisztelete határozza meg a kommunikációját. Akik szabotálják a sikert, azokra jellemző, hogy vagy alulról vagy felülről közelítik meg a beszélgetőtársat. Ha “felbeszélnek” valakihez, az nem veszi őket partnerszámba. Ha “lebeszélnek” a másikhoz, azzal sebeket ejtenek és így lehetetlenítik el magukat.
- Nem építenek maguknak támogató közösséget. Ha csak a munka világára gondolunk: senki sem tud hosszú távon érvényesülni, ha egyedül próbálkozik. Azé lesz a siker, aki kapcsolatokat épít, aki támogatókat szerez, aki nem áltatja magát azzal, hogy “elég, ha tisztességgel végzem a munkám”.
- Inkább követnek, mintsem vezetnek. Sosem merik kezükbe venni életük irányítását, így aztán mindig az történik, ami másnak fontos. Még saját sorsuk felett sem vállalják a kapitányi szerepet. Pedig a siker első lépése az, ha saját magadat tudod vezetni és motiválni, ha saját életedben te magad vagy a főnök.
- Nem megoldani akarják a problémáikat, hanem elviselni. Amikor az életük zsákutcába kerül, nem tesznek semmit. Nem hagyják ott a gyűlölt munkahelyet, nem lépnek ki a negatív kapcsolatokból. Ha kiégnek, nem keresnek kiutat. A boldogtalanság nem sarkallja őket tettekre. Sorsuk passzív elszenvedőjévé válnak.
Feladat: válaszd ki a listából azt, amiből magadra ismertél (ha van ilyen). Fogalmazd meg, milyen lépés megtételére sarkall a felismerés. És kezdd el a változtatást azonnal!
Szalay Ádám
