Richard Branson a világ egyik legismertebb és legsikeresebb vállalkozója. Több mint 3 milliárd fontos vagyonával az Egyesült Királyság hetedik leggazdagabb embere. Cégcsoportja, a Virgin Group mára több mint 400 vállalatból áll. Vagyonát a hetvenes években alapozta meg a Virgin Records lemezcéggel. Manapság leginkább űrutazási terveiről, saját szigetéről és világrekord-kísérleteiről ismert.
Nemrég egy interjúban a szerencse szerepéről kérdezték. Egy izgalmas történetet mesélt el válaszként. Ez Branson receptje a boldoguláshoz. Tanulságos olvasmány, minden mondata aranyat ér.
“Amikor gyerek voltam, anyám mindig azt mondta, hogy ha nem rúgok labdába, az összes gólhelyzetet kihagyom. Akkor még nem fogtam fel, mit ért ezalatt, de most, hogy már csaknem fél évszázadot töltöttem el vállalkozóként, minden szava a helyére került. Tehát: nem bízhatsz vakon a szerencsében, másrészt viszont a szerencse azoknak kedvez, akik vakmerően kezdeményeznek. Új megközelítéseket próbálnak ki, és persze gyakran hasalnak el… De megadják maguknak azt az esélyt is, hogy Fortuna kegyeltjeivé válhassanak.
Sokat gondolkodtam azon, hol ér véget a véletlen egybeesés és hol kezdődik a szerencse, de azt látni kell, hogy azok a vállalkozók, akik mindig biztonságra törekszenek, sosem jutnak olyan messzire, mint a kockázatvállalók.
A saját életemből egy nagyon jellemző példát tudok említeni mindezzel kapcsolatban. Még a hetvenes években történt. Akkoriban jelent meg az Egyesült Királyságban a Virgin lemezkiadó első lemeze, Mike Oldfield Tubular Bells-e. Hatalmas siker volt Angliában, de sehogy sem sikerült meggyőznöm egyetlen amerikai kiadót sem, hogy terjessze. Próbálkoztam és próbálkoztam, de nem sikerült zöld ágra vergődnöm az Atlantic Records legendás vezetőjével, Ahmet Ertegun-nal. Egyszerűen nem hitt benne, hogy egy ének nélküli, tisztán instrumentális lemez eladható lenne Észak-Amerikában.
Aztán egy napon Ahmet éppen a mi albumunkat hallgatta az irodájában, amikor besétált hozzá William Friedkin, a híres rendező. Kísérő zenét keresett az akkor forgó filmjéhez. És meghallotta Oldfield lemezét. Friedkin lecsapott a zenére – ez lett az Ördögűző filmzenéje. Mi pedig megkaptuk az amerikai üzletünket.
Hívhatod szerencsének, ha úgy gondolod, de az igazság az, hogy én rengeteget győzködtem Ahmetet arról, hogy Oldfield muzsikája fenomenális. Ha nem sikerül felcsigáznom az érdeklődését annyira, hogy csak még egyszer hallgassa meg, Friedkin hiába sétál be az irodájába aznap. De sikerült, úgyhogy a kritikus pillanatban a rendező meghallhatta, amit meg kellett hallania, mi meg betörtünk az amerikai piacra.
Tanulság: mindannyian a saját szerencsénk kovácsai vagyunk pusztán az által hogy megkönnyíthetjük neki az ajtónkon való kopogtatást. Igen, a szerencse megbízhatatlan, de a megkapható jutalom megéri a rizikót.”
Te mit tehetnél azért, hogy szerencsésebbé válj? Hol vállalhatnál több kockázatot? Miben próbálhatnál ki új megoldásokat? Miben válhatnál kitartóbbá? Meríts erőt Branson szavaiból, hogy te is sikeresebb lehess!
-Szalay Ádám