Természetesen egy motiváló, lélekemelő történettel – ezt mindjárt meg is osztom veled. De vajon melyik könyvről van szó? (Egy kis segítség – valójában könyvsorozat.)
Több mint félmilliárd példányt adtak el belőle. Négy évig megszakítás nélkül volt a New York Times bestseller-listáján. A Time magazin 2000-ben azt írta róla: a XX. század legnagyobb könyvkiadási szenzációja. A könyvsorozat címe természetesen ez: Erőleves a léleknek. Az ötletgazda pedig az a Jack Canfield, aki a Titok című film sztárjaként vált igazán közismertté az önfejlesztők körében.
Jack a következőt meséli: motivációs előadóként mindig is inspiráló történetekkel dolgozott. De valahogy sosem gondolt bele, hogy ezekre a sztorikra a konferenciatermek falain túl is szükség lenne. Aztán az egyik előadás szünetében Jackhez odalépett egy hölgy és feltette az egymillió dolláros kérdést: az a történet, amit a kutyusokról mesél, benne van valamilyen könyvben? Jack a fejét rázta. A hölgy pedig így folytatta: Ez nagy hiba. Könyvben a helye, a többivel együtt, amit elmesélt.
Jack egyből tudta, hogy kiváló ötletet kapott. És – figyelj, itt jön a lényeg – Jack nem azt csinálta, mint amit a legtöbb ember ebben a helyzetben. Mert mi történik a legtöbbször, ha valaki kap egy remek tanácsot, és felfedez egy kínálkozó lehetőséget? Jól gondolod, az égvilágon semmi sem történik.
De Jack cselekedni kezdett. Elfogadta és elviselte, hogy évekig tartó munka következik. Tervezett, lépéseket tett, tanult a hibáiból, aztán újra belevágott. Lehetetlennek látszó akadályokkal szembesült, de mégis kitartott. És az út végén világhír és bőség várta. De nézzük, mi volt az a történet, ami az egész folyamatot elindította.
A címe ez: Kölyökkutya eladó.
“Kölyökkutya eladó – hirdette a bolt kirakatába akasztott tábla. Az ilyen feliratok mindig vonzzák a gyerekeket és hamarosan fel is bukkant egy érdeklődő kisfiú.
– Mennyibe kerülnek a kiskutyák? – érdeklődött.
– Harminc és ötven dollár között – válaszolt a boltos.
A gyerek benyúlt a zsebébe és előhúzott némi aprópénzt.
– Két dollár harminchét centem van. Megnézhetem a kölyköket?
A kereskedő elmosolyodott és füttyentett egyet, mire a kennelből előkerült Lady, az anyuka és rögtön a nyomában még öt picinke szőrgombolyag. A fiú azonnal kiszúrta, hogy az egyik kölyök sántikál.
– Mi baja van szegénynek?
A férfi elmagyarázta neki, hogy a kölyöknek az állatorvos szerint sérült a csípőízülete. Az egyik lába szinte használhatatlan. Mindörökre sánta marad. A kisfiú erre izgalomba jött.
– Ezt a kölyköt szeretném megvenni.
– Ha tényleg annyira szeretnéd ezt nem kell megvenned, neked adom ingyen.
A kisfiú felháborodottan nézett a boltos szemébe. Ujját figyelmeztetően felemelve jelentette ki:
– Ingyen nem kell. Ez a kiskutya pont annyit ér, mint bármelyik másik. Kifizetem a teljes vételárat. Pontosabban most adok két dollár harminchét centet, a többit pedig havonta törlesztem majd, 50 centes részletekben.
– Tényleg nem kell pénzt adnod érte – erősködött az üzlet tulajdonosa. – Ez a kutya soha nem fog úgy ugrálni, hancúrozni és szaladgálni, mint a többiek.
A kisfiú erre lehajolt és felgyűrte a nadrágszárát. Láthatóvá vált ijesztően kifacsarodott, vaskeretbe rögzített bal lábszára. Felnézett a boltosra és halkan így válaszolt:
– Tetszik tudni én sem futok valami jól és a kiskutyának is kell valaki, aki igazán megérti őt!”
Ez az egyik kedvenc erőleves történetem a mai napig. Pedig nagyon sokat hallottam még Jacktől. Szerethetően egyszerű, megható és mégis olyan sok mindenről szól egyszerre. A legfontosabb talán az önbecsülés. Mindannyian annyit érünk, amennyit magunkról gondolunk. Mindannyian olyan magasra jutunk, amennyire magunknak tesszük magasra a lécet. Ezt a kisfiút valószínűleg sosem tudta megállítani egy rossz láb.
És mondok én valamit: mindannyian olyanok vagyunk, mint ez a kisfiú. Hozunk magunkkal erősségeket és gyengeségeket is ebbe a világba. Van aki az utóbbiakra koncentrál. És mindig megtalálja az okot, hogy miért ne próbálkozzon, miért ne vágjon bele a dolgokba, miért értékelje folyton le magát.
Ha ezentúl eszedbe jutnak a hibáid, és épp elkezdenéd leértékelni magad, akkor gondolj magadra olyan szeretettel, mint ez a kisfiú a kölyökkutyára és emlékeztesd magad: pont olyan értékes vagyok, mint bárki más. Ez nem azt jelenti, hogy nem kellene dolgoznod a hibáidon, a gyengeségeid fejlesztésén. Az elfogadás és az önbecsülés pont ahhoz ad erőt, hogy ezt meg is tedd.
Legyen szép a napod: Szalay Ádám (okleveles Canfield-tréner)
