Shawn Achor, a pozitív pszichológia egyik legfontosabb szószólója, kiváló és világhírű előadó, hívhatjuk úgy is, a boldogság nagykövete. És Shawn Achor azt mondja, a boldogságunk azon múlik, mit mondunk saját magunknak a megtapasztalt élményeinkről. Vannak olyanok, akiknek pozitív a magyarázó stílusuk: ők a kihívásokban is meglátják a lehetőséget. És vannak olyanok, akiknek negatív a magyarázó stílusuk: nos ők a lehetőségekben is csak kihívást látnak.
Hogyan tudnak változtatni azok, akik a második csoportba tartoznak? Egy nagyon egyszerű átértelmezési keretrendszerrel, az ABCD-módszerrel. Ezzel is az a helyzet, mint oly sok rövidítéssel, hogy angolul kiválóan hangzik, magyarul pedig nem vagy csak izzadtságszagúan lehet belepréselni ugyanazokba a kezdőbetűkbe, úgyhogy nézzük az eredetit. A az Adversity, vagyis megpróbáltatás, a B a Belief, vagyis a hiedelem, a C a Consequence, vagyis a következmény és a D a Dispute, azaz az átértelmezés. Felejtsük most el tehát az eredeti betűket és nézzük még egyszer a négy lépést magyarul: Megpróbáltatás, Hiedelem, Következmény, Átértelmezés.
A megpróbáltatás az, ami megtörtént, nem tudunk rajta változtatni. Az marad, ami volt. A hiedelem az, ahogyan reagálunk az eseményre. Itt válik fontossá az előbb említett magyarázó stílusunk. Hogy a helyzetet átmenetinek gondoljuk, ami a jövőben esetleg javulni fog – vagy tartósnak, ami minden bizonnyal csak romlik, ahogy haladunk előre az időben.
A hiedelem az, ami egy képzelt következményt csatol az esethez. Minél sötétebbnek látjuk a helyzetet, annál komolyabbnak gondoljuk a következményt. A belső gondolati játszmánk eljuttathat oda, hogy meg sem próbálunk tenni a helyzet javításáért. Ugyanakkor a pozitív magyarázó stílus világosabb képet fest – úgy láthatjuk, hogy a helyzet megoldható. Ebben az esetben tervet kovácsolunk és cselekszünk.
A legfontosabb lépés tehát az átértelmezés: szembe kell szállnunk a hiedelmeinkkel. Ki kell őket mondanunk, vagy le kell írnunk és az érzelmi vívódás színpadáról át kell vinnünk őket a logika terepére. Mondjuk el kell képzelnünk, hogy ha egy idegen bizonygatná, hogy az eset megoldhatatlan, őt hogy győznénk meg az ellenkezőjéről. Hogyan tudnánk másként értelmezni az eseményt?
Nézzünk egy konkrét példát: a boltban vásárolsz és szembejön veled a főnököd. Te köszönésre nyitod a szád, de ő elmegy melletted. Ez a megpróbáltatás. Most jön az, ahogy megmagyarázod magadnak. Ha negatív a stílusod, lehet, hogy valami ilyesmit mondasz magadnak. Láttam rajta, hogy húzza a száját, amikor átadtam neki azt a határidős munkát. És tessék, máris levegőnek néz. Jobban teszem, ha holnap már be sem megyek. Biztosan ki fognak rúgni… Hopp milyen gyorsan megérkeztünk egy elképzelt következményhez. Jöhet az átértelmezés: nem köszönt a főnököm. Ez azért is lehet, mert gondterhelt mostanában és a gondolataiba temetkezik. Vagy nem emlékszik, mit kért tőle a felesége, hogy vigyen a boltból. Ráköszönök és legalább azt is megkérdezem, mit írjak át a jelentésben. Mintha nem tetszett volna neki – bár lehet, hogy csak én éreztem úgy…
Mit láttunk itt? Az első magyarázat összerántotta szegény főszereplőnk gyomrát és sötét képet festett a jövőjéről. A második megoldásokban gondolkodtatta és tettekre sarkallta. És mindkét folyamat a fejében játszódott le. Hát így teszi a magyarázó stílusunk az életünket boldoggá vagy boldogtalanná. Használd ezek után te is az ABCD-t!
-Szalay Ádám, az Itt a te időd! című önfejlesztő könyv szerzője. A címre kattintva beleolvashatsz a könyvembe!
