Az én hősöm. Felismered, ennyi év után?

Rajongtam érte, amikor kamasz voltam. Elképesztő hangja van. Tagja volt annak a duettnek, amelyik számomra a zenét jelentette 14 éves koromtól kezdve. Emlékszem, amikor egy barátom először mutatta meg nekem a dalokat egy porosodó bakelitről egy Székely Mihály utcai körfolyosós bérházban. A lélegzetem is elállt.

Szóval számomra ő mindig is fontos hős volt – de a zenén túl nem sokat tudtam róla. Mondjuk a nyolcvanas évek elején nem úgy volt, hogy megnézed a wikipédián, letöltöd a youtube-ról, követed instán, stb. Azt nem tudtam róla, hogy milyen ember. Csak azt, hogy gyönyörűen énekel.

Úgyhogy alaposan leesett az állam, amikor egy magazinban megláttam róla a fenti képet és megismertem a történetét. Ő ül a jobboldalon. Be kell vallanom, amíg el nem olvastam a képaláírást az újságban, nem ismertem fel én sem. Rajta is fogott az idő: a hatvanas-hetvenes évek egyik fontos amerikai popikonja  2018-ra kedves, idős úriember lett (bizony-bizony, a meghatározóan mikrofonszerű hajkorona nélkül).

A történetünk végül is a baloldalon ülő, elegáns úrral kezdődik. Őt Sandy Greenbergnek hívják. Tinédzserként kiváló diák volt – így végül ösztöndíjjal egyetemre mehetett. A család nem tudta volna finanszírozni a Columbia egyetemet, de Sandy tehetsége és kitartása lehetővé tette, hogy ott legyen. A szobatársa is szegény családból érkezett, ő is ösztöndíjjal tudott ott tanulni a híres intézményben.

Sandy másodéves volt, amikor a szeme megbetegedett. Sajnos a diagnózis téves volt, a kezelés elhibázott és a ragyogó elméjű  fiatalember hamarosan teljesen elveszítette a látását. Elképzelheted a dühét, a kétségbeesését és a bánatát. Az egyik pillanatban még nagy jövő előtt állsz, a következőben már egy szociális munkással beszélgetsz arról, hogy vannak kiváló programok vakoknak, például megtanulhatsz nádszékeket fonni…

De ebben a borzalmasan nehéz pillanatban valami más is történt Sandy-vel. Olyasmi, ami elsőre meglepőnek hangzik: a szobatársa vállalta, hogy minden megtanulandó cikket, tankönyvet és írást felolvas neki. Lassan és érthetően, úgy hogy Sandy meg is tudja jegyezni. Minden áldott este.

Most gondolj csak bele: egy olyan versengő helyen küzdesz a jó jegyekért (és az ösztöndíjad megtartásáért), mint a Columbia egyetem. Annyi tanulnivalód van, hogy néha úgy tűnik, egyedül meg sem tudsz vele birkózni. Vajon vállalnád-e, hogy mindemellett minden áldott este felolvasol a szobatársadnak?  Különböző tantárgyaitok is vannak, szép számmal, és minden egyes perccel, amit vele töltesz, a saját esélyeidet rontod. Ugye, nem kis áldozatról beszélünk?

De Sandy-nek szerencséje volt a szobatársával. A fiatalember kitartott és olvasott neki. És olvasott és olvasott. Sandy végül lediplomázott és ösztöndíjjal Oxfordban tanulhatott tovább. Még mindig szegény volt, de az évek során sikerült összespórolnia 500 dollárt. Ami egész kis vagyonnak tűnt számára.

És akkor, Oxfordban megcsörrent a telefonja. Az egykori szobatársa volt. Nagyon szomorúnak hangzott. Azt mondta Sandy-nek, hogy boldogtalan és az a hivatás, amit magának választott, talán mégsem felel meg neki.

-Mit szeretnél csinálni? – kérdezte tőle Andy.

-Sandy, én énekelni akarok. Van egy barátom, még a gimnáziumból. Nagyon jól gitározik. Szerencsét akarunk próbálni a zeneiparban. De ehhez el kell készítenünk egy demófelvételt. 500 dollárra lenne szükségem…

Úgyhogy Sandy kivette a bankból az összes pénzt, amit fiatalkora alatt összespórolt és elküldte a barátjának. Később ezt mondta erről a pillanatról: -Mi mást tehettem volna? Ő valóra váltotta az én álmaimat, nekem is segítenem kellett, hogy ő valóra válthassa az övéit.

Most már biztosan kíváncsi vagy, ki lehet a titokzatos szobatárs. Talán hallottál róla te is. Az egykori fiatalembert Art Garfunkelnek hívják és egy Paul Simon nevű, magyar származású zenésszel állt össze, hogy megalapítsák a Simon és Garfunkel elnevezésű, világhírű formációt. Art-nak ahhoz kellett a pénz, hogy felvehessék a Csend hangjait (The sounds of silence). A többi már történelem.

Úgy gondolom, a sikerhez nem csak szerencse kell. Nem csak tehetség és nem csak kitartás. Nem árt, ha nagy szíved is van. Úgyhogy igen, Art Garfunkel az én egyik fontos és személyes hősöm. Bridge over troubled water, Mrs. Robinson, Scarborough Fair és… a Sandy Greenberg sztori, amit sosem vert nagydobra. Art és Sandy egyébként a mai napig jó barátok. Sandy is sokra vitte: még a Fehér Házban is dolgozott. És gondolom, könnyen ki tudod találni, ki énekelt a lánya esküvőjén.

Gyere és váltsd te is valóra az álmaidat: kétnapos Sikerkód tréning 2018. június 2-3-án!

Szalay Ádám, az Itt a te időd! című könyv szerzője

Comments are closed.