Az általánosítás pajzsa

– Apádéktól nem lehet úgy eljönni, hogy az ember ne lenne dugig telekajálva – fordultam oda a feleségemhez, miután kigördültünk az esztergomi hétvégi háztól kivezető földútra. Szilvi sokat sejtetően mosolygott. Ő rögtön átlátott a szitán. Aztán nekem is leesett.

– Talán helyesebb lenne, ha úgy fogalmaznék, hogy ÉN nem tudok úgy eljönni Apádéktól… – javítottam ki magam. 

– Na ez így már helyesebb – vágta rá a feleségem.

Semmi különös, ez csak az általánosítás pajzsa. E mögé bújtam. Szeretjük magunk elé tartani, ha nem akaródzik vállalni a felelősséget. Mert ha arról van szó, hogy itt úgy általában mindenki teleeszi magát, és objektív igazság, hogy ebből a helyzetből nem lehet másképp kikerülni, az egy dolog. De a (viszonylag) objektív valóság csak annyi, hogy apósom nagyon jól főz. És nagyon sokat, egyszerre. Tehát: ha arról szól a történet, hogy csak én ettem tele magam már megint, az egy másik dolog. Az rólam szól. Abban felelősségem van. És ezt nem könnyű vállalni. Hiszen mondhattam volna nemet is a kínálásra. De nem tettem. (Az ember már csak ilyen, ugye… He-he.)

A fontos hír, hogy ez nemcsak rólam szól. Sokan használják az általánosítás pajzsát. Könnyebb, mint felelősséget vállalni.

Ilyeneket mondanak:

Az ember nem tud kijönni a pénzéből.

Az nem igaz, hogy az ember örömét lelheti a munkában. A munka kényszerű kötelesség.

Az embert nem monogámiára teremtették, hanem kalandra.

Az embernek el kell fogadnia, hogy bizonyos kor felett már nem tud új dolgokat tanulni.

Az embernek nincs ideje meglátogatni a szüleit/barátait/gyerekeit ebben a rohanó világban.

Az ember már csak ilyen. Vagy olyan. Mikor hogy kényelmesebb.

Javaslat?

Ezentúl vedd észre, ha használod a pajzsot. És inkább vállald a felelősséget. Nem könnyű. Egyszerű, de nem könnyű. Viszont hosszú távon megtérül.

Nézzük csak a fenti mondatokat.

Az ember nem tud kijönni a pénzéből. Nem tudok kijönni a pénzemből. Új munkát kell keresnem, mellékállást kell vállalnom. Vagy költségvetést kell készítenem, hogy meglássam, mire megy el a fizetésem.

Az nem igaz, hogy az ember örömét lelheti a munkában. A munka kényszerű kötelesség. Nem élvezem azt, amivel foglalkozom. Ideje szembenéznem azzal, hogy ha nem váltok, kiégek.

Te hogyan folytatnád a sort?

Az embert nem monogámiára teremtették, hanem kalandra. _______________________________________________________________________________

Az embernek el kell fogadnia, hogy bizonyos kor felett már nem tud új dolgokat tanulni.

_______________________________________________________________________________

Az embernek nincs ideje meglátogatni a szüleit/barátait/gyerekeit ebben a rohanó világban.

_______________________________________________________________________________

Ugye, hogy nem is olyan nehéz átfogalmazni őket? Ezt a pajzsot, az általánosítás pajzsát érdemes letenni. Mert semmi mástól nem véd, csak az igazságtól. Azzal meg jobb szembenézni. Mert akkor változtathatsz az életeden. Javíthatsz rajta. És igen, ennek a felelősségvállalás az ára. 

Augusztus 27-28-án kétnapos Sikerkód tréning Budapesten. Önbizalom, motiváció, célmegvalósítás lépésről lépésre.

Comments are closed.