A bajnok, akinek csodájára járt a világ

Wilma 1940-ben született, egy 22 gyermekes család huszadik gyermekeként. Koraszülött volt, mindössze két kilót nyomott. Négy évesen gyermekbénulás támadta meg és a bal lába feladta a harcot. Olyan súlyos volt a helyzet, hogy az orvos magabiztosan jelentette ki a szülőknek: az ő kicsi lányuk sajnos soha többet nem fog tudni lábra állni. Wilma két évet töltött betegágyban. Néha kikapaszkodott a szobája ablakába, hogy láthassa a többi gyereket, amint önfeledten játszanak az utcán.

Wilma ráadásul feketének született, még jóval a polgárjogi mozgalom előtt, az Egyesült Államok déli részén. De olyan eltökélt szülőket adott neki a sors, akik nem hagyták annyiban a dolgot. Időt és fáradságot nem kímélve egy az otthonuktól hetven kilométerre fekvő kórházba hordták a kislányt, aki rögtön meghódította a gyerekorvosok szívét. Az egyik orvos járógépet szerelt össze neki. És csodák csodája, a bénaságban töltött évek után Wilma lassan és bicegve, de újra járni kezdett.

Senkinek sem szólt, amikor 11 évesen először vette le magáról a gépet. Addigra már megállt a saját lábán. Nem sokkal később már ő is lent játszott az utcán. És aztán elkezdett futni. És nagyon gyorsan behozta a kihagyott éveket.

Az egyik középiskolai tornaórán figyelt fel rá egy egyetemi edző. A kislány 16 évesen már tagja volt az amerikai nemzeti válogatottnak. Bronzéremmel tért haza a Melbourne-i Olimpiáról. 1960-ban Rómában is ott volt. És ez már teljes egészében az ő olimpiája volt. Három aranyérmet szerzett. A sajtó csak úgy hívta: a Fekete Gazella. Wilma Rudolph lett az első futónő, akinek egyetlen olimpián három aranyat is a nyakába akasztottak.

Miről szól Wilma története? Rólunk: rólad és rólam is. Hogy a nehézségek közepette a kifogásainkat választjuk-e, vagy megtanulunk a célokra összpontosítani. Netán a boldogságunkra.

Kifogást mindig könnyű lesz találni, ezt mindannyian tudjuk: ez vagy az udvariatlan volt velem, a kollégák kihagytak valamiből, az üzlettársam nem tartotta be a szavát, az a sofőr agresszívan viselkedett, lassú az anyagcserém, rossz helyre születtem, stb, stb.

Ha a kifogásainkat választjuk, persze mindig igazunk lesz. De mit veszítünk? Kevesebbel is beérjük, mint amennyit kihozhatnánk az életünkből. És hagyjuk meghalni magunkban a gazellát…

-Szalay Ádám, a Canfield Training Group kiképzett trénere

Kétnapos Sikerkód tréning október 12-13-án Budapesten. Találkozzunk személyesen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.